Belép az ember a tanterembe és feszült izgalom járja át: vajon ezek a gyerekek miért ennyire fáradtak?
Annyi mindent mondana nekik az ember a boldogságról, a hitről, a megértésről, álmokról, vágyakról, tervekről; színekről, szerelemről, sikerről, nyitottságról, a kék és a sárga színről. Mesélnék nekik a varázslatos tájakról, titokzatos barlangokról, a kis lepke történetéről, aki azt hitte mókus - de soha sem tudta feltörni a mgyorót. Elmondanám nekik, hogy én is olyan fáradt voltam, mint ők. Elkezdetm írni, világot építeni, reménykedni, küzdeni, botladozni és jó nagyokat aggódni, hogy milyen a világ.
És akkor belépek a tanterembe és látom rajtuk, miért ilyen fáradtak.